| |
Egyre növekvő gyorsasággal változik körülöttünk a nagyvárosi környezet minden eleme. Épületek, homlokzatok, üzletek arcát sminkelik szapora emberek, mások mindig új teázókban, kávézókban pihennek, a legtöbbek öltözéke kínos sebességgel cserélődik, végtelen felületen uralkodik a média képzavara, és eképpen változunk mi magunk is. Nincs igazán időnk megőrizni a múltat és tenni a közös jövőért. És habár nem sok helyen találkozhatunk már a felkockázott Budapest utcákkal, azért még fellelhető itt-ott. Így van ez a '70-es, '80-as évek sok más alkotásával.
A természet erróziójának engedelmeskedő cégtáblák tűnnek el a leggyorsabban. Az akkori kötelező példaképek szobrai is rezervátumban pihennek. Éppen napjainkban éljük metró állomások átalakítását. A járművek is már négy ütemben zakatolnak és kuriózumnak számít a piros orosz "vasbika" trolibusz is. A közelmúltban eltűnt az Ibolya kávézó arca is. Az épületekkel már más a helyzet, nehezebben cserélhetőek le.
Mindez Budapest. Persze sok más szempontból is megfigyelhettük a várost, de a Budapest Street kezdeményezés hajnalán az indusztriális szocreál oldalára helyezte a hangsúlyt. Egy olyan hangulatra, amely felette áll a pénzbeni, funkcionális, vagy művelődéstörténeti értékeknek. Szerencsés aktualitása, hogy ez a képi világ a retroban születik újra, és ennek bizonyítására akár Londonig szelhetjük át Európát, de az exkluzív skandináv belsőépítészettel is méltán összemérhetőek szüleink bútorai. Számtalan külföldi, számtalan megdöbbent tetszés nyilvánításával találkoztam már, kitörő rajongásokkal a szocreál megmaradt remekeiért. Ezen elmúló értékek utolsó pillanatait megragadva a Budapest Street egy folyamatosan bővülő fotó, gyűjteményt tudhat magáénak.
Első, 2004-es kiállításunk szervezése során azonban nem tudtuk kikerülni a minket érő új ingereket. A jelen hangjait követő party szórólapok, a nagyvárosi biciklizés, egy új magyar póló márka, kisfilm vetítések már az akkori kiállítás részét is képezték. Megható nyitottsággal fogadtak és adtak, befogadtak és megmutattak akikkel kapcsolatba kerültünk. Így nyílik folyamatosan a mi látókörünk is.
Alulról jövő erő, mely kifejlődik mégis valahogy, beton repedéseiből kibújó hajtás, miszerint az egész több mint a részek összessége, mint pl. a budapesti Critical Mass. Az alulról jövő kezdeményezések kényelmetlenek a társadalom egészének.
A média kényelmes. Nem észrevenni, ami ott van. Az kényelmes. Viszont hasonlóan gondolkodó, egy célért fellépő 8-10 ezer embert egymás mellé állítani, pénz közbenjárása nélkül, kényelmetlen, de mégis megtermett. Mégis kihajtott a magyar kultúra földjéből egy új mag. Úgy látszik életkörülményeinek megfelelő talajra lelt. Mert ma Magyarország ilyen, ha nem az akadályok, hanem a lehetőségek felé fordulunk. Mostanában kezdjük látni, hogy nem is egy, de több mag kikelt körülöttünk. Szóval, a leendő erdő fejlődésének nyomonkövetésén, értékeinek gyűjtésén, és a palánták összekötésén tevékenykedik a Budapest Street csapat is mindenen, ami a köztéren zajlik, reméljük hamarosan Magyarország más városait is egy gyümölcsösbe terelve. |
|